...

...

...

...

...

...

...

...

Mindig mindenki...

Mindig mindenkire gondolunk. Mindenkiért imádkozunk: a betegekért, az elhagyatottakért, az árvákért, az idősekért, az özvegyekért, a meg nem született gyermekekért.

Senkitől nem irigylem az imát, és senkivel nem szeretnék cserélni!!!

De miért nem emlékezünk meg soha azokról, akik elveszítették a gyermekeiket??? Egészen pontosan azokról, akik még a kezükben sem tarthatták a őket?

Vallom, hogy az élet a fogantatás pillanatától tart. De számomra mégis különlegesen felfoghatatlan, hogy meghal egy kisbaba, még mielőtt megszületett volna. Ez egy nagyon különleges kereszt. A "kívülállók" félnek tőle. Vagyis azoktól, akik ezt a keresztet hordozzák. És aki nem fél, az tudomást sem vesz a súlyáról. 

Fáj, mint még annyi minden...