"Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradtság, mert az elsők elmúltak." Jelenések 21,3-4
2011. november 20., vasárnap
Egy éve
Még mindig nagyon intenzíven élnek bennem az egy évvel ezelőtti dolgok...
Szinte napra pontosan tudom, hogy mi történt az előző évben ilyenkor. A mai nap különösen nehéz volt, mert nem csak egy "sima" nap volt, ott voltam, ahol egy éve is pont ezen a napon. Annyira fáj...
És A. egy éve ezen a napon mondta el valakinek, aki nagyon kedves és nagyon fontos számunkra, hogy Kisbabánk lesz. És ő is ott volt.
2011. november 3., csütörtök
2011. november 2., szerda
Pofon
Ezt is korábban szerettem volna írni, de nem sikerült.
A bátyám felhívott a születésnapom körül, azt hiszem felköszönteni, és mondani, hogy nem tud eljönni hozzánk (meghívtuk).
Beszéltünk néhány szót, kérdezett néhány dolgot. Nem igazán vagyok nyugodt, amikor vele beszélek, mert mindig félek, hogy mikor fog beszólni. Szeret kellemtlen kérdéseket föltenni, de úgy vagyok vele, hogy remélem, hogy ebben a témában azért nem mer tapintatlankodni...
Tévedtem.
-És más hír mikor lesz?
Egyértelműen arra gondolt... Annyira elszomorodtam. Hogy tud így belém rúgni. Nem beszélek vele túl gyakran, úgyhogy tényleg fogalma sincs, hogy miken megyünk keresztül, de rajta kívül mindenki érti a dolgot.
Természetesen úgy csináltam, mintha nem hallottam volna a kérdést...
A.-nak el se mertem mondani. Csak sírtam, és újra össze voltam törve...
Természetesen úgy csináltam, mintha nem hallottam volna a kérdést...
A.-nak el se mertem mondani. Csak sírtam, és újra össze voltam törve...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)