Pofon

Ezt is korábban szerettem volna írni, de nem sikerült. 

A bátyám felhívott a születésnapom körül, azt hiszem felköszönteni, és mondani, hogy nem tud eljönni hozzánk (meghívtuk).

Beszéltünk néhány szót, kérdezett néhány dolgot. Nem igazán vagyok nyugodt, amikor vele beszélek, mert mindig félek, hogy mikor fog beszólni. Szeret kellemtlen kérdéseket föltenni, de úgy vagyok vele, hogy remélem, hogy ebben a témában azért nem mer tapintatlankodni...

Tévedtem.

-És más hír mikor lesz?

Egyértelműen arra gondolt... Annyira elszomorodtam. Hogy tud így belém rúgni. Nem beszélek vele túl gyakran, úgyhogy tényleg fogalma sincs, hogy miken megyünk keresztül, de rajta kívül mindenki érti a dolgot. 
Természetesen úgy csináltam, mintha nem hallottam volna a kérdést...
A.-nak el se mertem mondani. Csak sírtam, és újra össze voltam törve...