Január elején volt A. születésnapja. Részben emiatt szeretett volna vendégeket hívni. Meghívta a családomat, csak ők jöhetnek számításban. Nagyon szeretünk vendégségeket csinálni, bár nem igazán szoktunk. Pedig olyan jó lenne... Természetesen a nővéreméket is meghívtuk. Féltem tőle. A. annyira aranyos, kiderítette nekem előre, hogy van-e babájuk (nincs).
Úgy alakult, hogy a nővérem férjének a nővére és anyukája is eljöttek (bonyolult). A nővérem durcásan ült végig, morgott, sértődött volt, borzasztó volt... Szegény férje jól érezte volna magát, ha V. nem szerencsétlenkedik... A mérhetetlen rossz kedve természetesen nekem szólt. Rosszul esett, de különösebben már nem lepődtem meg.
Elég hamar elmentek, mert programjuk volt. Amikor öltözködtek az előszobában D. (V. férje) mondta, hogy egyszer majd mi is menjünk el hozzájuk. Mondtam, hogy jó. Nem akartam magyarázkodni, mert már többször próbáltam, mindig falakba ütköztem, nem láttam értelmét.
Elment mindenki, mi pedig elindultunk a templomba.
Amint hazaértünk, A. telefonja csörgött. V. volt. Félig sírós hangon elkezdett hadarni, hogy neki milyen rossz, hogy mi nem megyünk hozzájuk. Jó sokáig beszélt, A. kihangosította a telefont. Megkérdezte, hogy miért hívtuk őket. A. nem tudott semmi okosat válaszolni, mert nem volt erre semmi különleges magyarázat. Hívtuk, mert a családhoz tartoznak, máskor is szoktuk hívni, egyébként én akartam, hogy jöjjenek, és pont azért hívtuk, amiért mondjuk más testvéreimet is. Azt mondta, hogy többet ne hívjuk őket, mert így nem akar jönni, hogy nem vagyunk rájuk kíváncsiak...
Az is szóba került, hogy neki nagyon rosszul esett, hogy amikor nekem nagyon nehéz volt, ő próbált segíteni. Na itt megállnék egy kicsit. Lehet, hogy ő segíteni akart, de nekem borzasztó volt a nyomulása. Rajta kívül MINDENKI megértette, hogy nem akarok senkivel beszélni,kommunikálni, mindenkitő időt kértem. Ő nem értette meg, és felhívott. Még a kórházban felhívott, és HÜLYESÉGEKKEL FÁRASZTOTT. És ez nem túlzás...
Majd azt is közölte hisztizve, hogy neki rossz, hogy nincs kapcsolatunk, mert mi hasonló helyzetben vagyunk.
HASONLÓ? Miben hasonlít? Abban, hogy nincs gyerekünk. De pusztán a tény hasonló. Más nem. Nem tudom, hogy mit képzel ezzel kapcsolatban...
ELEGEM VAN ABBÓL, HOGY MINDENKI KÉPZEL VALAMIT!
