Beteg vagyok. Egész héten hiányoztam a munkahelyemről. Két hete szintén beteg voltam. Talán az még önmagában nem is lett volna "gáz", de az, hogy megint beteg lettem, szerintem sokaknak maximális bizonyíték volt arra, hogy igen, tuti, hogy AZÉRT hiányzom....
Annyira nagyon rosszul esik, hogy ilyen feltűnően pásztáznak állandóan. Annyira elegem van a rohadt béna és lúzer kíváncsiskodó, de azt álcázni próbáló hülyéből!
Ha saját magamat nézem, több okból is utálom, ha beteg vagyok.
1. Miért vagyok állandóan beteg? Miért vagyok ilyen gyenge? Miért nem engedi a szervezetem, hogy végre túl tudjak lépni bizonyos dolgokon/magamon???
2. Ahányszor hiányzom, mindig attól rettegek, hogy vajon mit gondolnak. Már az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy azért hiányzom, mert annyira félek attól, hogy hiányozni fogok.
Hétfőn felhívtam a munkahelyemet, hogy nem megyek. Az előző betegségemnél naponta 1-2 alkalommal felhívtak ezzel-azzal. Most gyanúsan nagy volt a csend. Aztán valamelyik nap felhívott az igh., hogy a tervezett pénteki programra nem kell mennem, mert valaki elvállalta a részemet. (Kötelességtudatból betegen is bementem volna.)
Aztán felhívott (éreztem, hogy közben mosolygott, és nem őszinte) a végtelenül primitív (a szó legrondább értelmében véve) hogy "akkor te most pontosan miért is hiányzol"?
A FENÉBE! Mit gondol ez? Mondtam, hogy azért, mert beteg vagyok, ez és ez a bajom. De köpni-nyelni nem tudtam valójában. Legszívesebben a jó büdös francba küldtem volna inkább el. És ha azért hiányoznék? Mit gondol, majd neki elmondom. Egyébként meg nem AZÉRT hiányzom, és neki egyáltalán semmi köze nincs ehhez. Annyira rosszul esett, hogy azóta is azon gondolkozom, hogyha hétfőn megyek, mondjak-e ezzel kapcsolatban valamit. És azt hiszem, fogok. Remélem, nem gondolom meg magam addig.
Megírtam két kolléganőmnek, akikkel munkahelyi ügyben e-mailezgetek, és pont olyanok, akikkel jóban vagyok, akik közel állnak hozzám. Az egyik írt egy nagyon korrekt és szívhez szóló levelet. Leírta, amit érzek, hogy ahányszor hiányzom, annyiszor súgnak össze a hátam mögött, hogy na, vajon...
Próbálok józan maradni bizonyos értelemben, és átgondoltam, hogy én mit csinálnék a helyükben. Nem ezt. Ez biztos, nyugodt lelkiismerettel ki merem jelenteni.
NAGYON FÁJ.
NAGYON FÁJ.
