(Ezt már korábban le szerettem volna írni.)
Amikor az emberek korábban vigasztalni próbáltak... (Mostanában csak angyon kevés emberrel találkozom, úgyhogy a "veszély" jelenleg nem áll fenn...)
...fogalmuk sincs, hogy mi történik ilyenkor valakivel, aki elveszítette a Kisbabáját. (Ez persze - szerintem - nem menti fel a tapintatosság alól...)
Ezeket csak azok érthetik, akikkel ugyanez történt és történik:
- első gyermek (lett volna)
- vágytak rá
- nincs magyarázat a történtekre
- félnek attól, hogy ez megismétlődik
- félnek attól, hogy soha többé nem lehet gyermekük
- azóta sincs gyermekük (akármilyen okból, nem feltétlenül azért, mert nem lehet)
Ha már az egyik pont nem egyezik, akkor fogalma sincs az illetőnek arról, hogy miért olyan nehéz ez.
1. Első gyermek
Ha valakinek már van gyereke, akármi is lesz, ő már ott van neki. nem kell attól rettegnie, hogy esetleg nem lesz gyermeke. (Igen, ezektől függetlenül nekik is ugyanúgy fájhat egy ilyen dolog, sőt, lehet mondani, hogy még talán nehezebb is nekik, mert tudják, hogy mit veszítettek. Ezzel egyébként nem értek egyet, mert ezeket a fájdalmakat nem kilóra mérik, és egyébként sincs semmi értelme ezeket hasonlítgatni!)
2. Vágytak rá
Nem csak "úgy lett", hanem kérték, imádkoztak érte, és már akkor szerették, amikor még nem is volt.
3. Nincs magyarázat a történtekre
Semmi magyarázatot nem tudtak adni az orvosok a történtekre, csak annyit, hogy biztos beteg lett volna stb... (Bár én a hematómára gyanakszom, arra, amit nem nekem kellett volna észrevennem...)
4. Félnek attól, hogy megismétlődik
Ez is egy olyan érzés, amit csak az tud, aki átment ilyenen. Erősen összefügg azzal, hogy
5. Félnek attól, hogy soha többé nem lehet gyerekük.
Szörnyű lett volna az is, ha a Kisbabánk úgy hal meg, hogy egyszercsak eltűnik onnan (tudom, ilyen nincs), mert akkor is angyon hiányozna, de annyi minden más szörnyűségen kellett még átmenni, azoktól is rettegek...
6. Azóta sincs gyerekük (akármilyen okból, nem feltétlenül azért, mert nem lehet)
- nem lehet
- nem is próbálták még, mert még lelkileg nem állnak Rá készen
- próbálták, de nem lett
Azt is nagyon nehéznek tartom, hogy valaki egy vagy több kisbabáját elveszítette, és nem lett neki gyermeke... és már nem is lehet, mert a kora már nem engedi... Nem is tudom, hogy tudnak valakik ilyen keresztet hordozni, de minden tiszteletem az övék.
Viszon az ő magyarázataikat/vigasztalásaikat sem szeretem, ha ez kb. az, hogy: "én is kibírtam" (természetesen mindez szebben megfogalmazva... de...) Mert ez is más.
