(Ezt is egy korábbi bejegyzésnél szerettem volna megírni.
És leszögezem, hogy elegem van ebből a témából!!! Nem szeretnék többet erről írni!)
Amikor Kr. azt a bizonyos levelet írta márciusban(Tapintatlanságok, tüskék, sérülések), fogalmam sem volt, hogy hogyan reagáljak rá, már írtam, hogy miért. Megkérdeztem néhány embert, hogy ők mit lépnének. Olyanoktól kértem segítséget, akik szinte 100%-ban ezeket élik át. Adok a véleményükre. Tehát nem hirtelen felindulásból írtam Kr-nek, amit írtam.
És A. is, aki nagyon józan ebben a nehéz helyzetben is, egyetértett azzal, amit írtam, bár azt tanácsolta, inkább el se olvassam, amiket ő ír.
