Időnként, amikor nagyon el vagyok keseredve, ijesztő gondolatok kerítenek hatalmukba. Egyik visszatérő démonom, hogy Isten azért vette el a Kisbabánkat, mert jobb azoknak, akiknek nincs. Ilyenkor, amikor rájövök, hogy mik járnak az eszemben, ideges leszek, hogy hogy lehetek ennyire zavarodott, mert persze tudom, hogy ez nem így van...
Azt is szinte bemagyarázom magamnak, hogy jobb, hogy nincs gyerekem, mert úgy se bírnék gondoskodni róla. Alkalmatlan vagyok rá. Ez akkor jut eszembe, amikor nagyon mélyen vagyok, és babákat látok. Ezek által még mélyebbre kerülök...
