Nagyon elgondolkodtató, hogy ez az idő, ami azóta telt el, hogy meghalt a Babánk, mennyi mindent adott. (Szinte rossz is ezt leírni...)
A.-val sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Nem csak "megedzett" minket ez az esemény, hanem még jobban "össze is edzett". Számtalan nehézség érhet egy fiatal házaspárt, de ez talán a legnehezebbek között van. A legmegérthetetlenebbek egyike. Felfoghatatlan. Mert Ő maga az ÉLET.
Ami még nagyon fontos: sokkal közelebb kerültem Istenhez. Lehet, hogy nem pontos a megfogalmazás. Sokkal jobban tudom Őt szeretni (nem haragszom már rá). Próbálom megérteni, hogy miért történt ez. Nem biztos, hogy sikerülni fog. De tudom, hogy tőle van. Sokkal több mindenben látom Istent és az Ő jóságát. Nehezebb és egyszerre szebb is így az élet.
A fájdalom természetesen nem szűnt meg, nem enyhült, sőt... Rosszabb pillanataimban szinte ijesztőek, amik eszembe jutnak...
