(Lehet, hogy már írtam korábban)
Azért ilyen különlegesen nehéz elfogadni a történteket, mert nem ez az élet rendje...
Megszületünk, meghalunk.
De a mi Babánk (úgy szó szerint) meg sem született, előtte meghalt... Semmivel sem tartom kisebb fájdalomnak azt, hogy valaki a már megszületett gyermekét veszíti el, sőt... A mi esetünkben külön nehéz az (legalábbis nekem), hogy az Élet "rendjének" elfogadásával is meg kell küzdeni...
(Sokszor komolyan azt hiszem, hogy már nem vagyok normális...)
