Olyan nehéz, hogy mostanában mindenről a Kisbabánk jut eszembe. De tényleg mindenről. Nagyon intenzíven.
Nehezek az ünnepek, mert azok mindig egyfajta fordulópontok az életben. Az első házassági évfordukónk. És nincs velünk a Kisbabánk. Ha nem így történtek volna a dolgok, egy 2 hónapos Kisbabával örülhetnénk.
Nehéz volt ugyanilyen dolgok miatt (is) a karácsony, névnapok (pedig egyáltalán nem csináltunk ezeből felhajtást), születésnap, húsvét. A házassági évfordulónk valahogy különösen nehéz.
MIÉRT TÖRTÉNT EZ?
Emiatt a(z egyébként nagyon boldog) fordulópont miatt újra előjöttek bizonyos érzések. Tegnap este alig bírtam elaludni. Szinte ugyanúgy érzetem bizonyos fizikai fájdalmakat, mint életünk legszörnyűbb napjaiban. Nem is tudom, hogyan lehetséges ez. Mindent éreztem.
Nem tudom, más hogyan tud túljutni ezeken a fájdalmakon. Semmihez nem hasonlítható ez az érzés.
MIÉRT TÖRTÉNT EZ?
