Itthon vagyok már egy ideje. (Ilyen a munkahelyem.)
Sokszor nem csinálok semmit (semmi hasznosat). Egész nap azt várom, hogy A. újra itthon legyen. Reggel, amikor A. elmegy dolgozni, attól a pillanattól várom, hogy hazaérjen, és félek, hogy ne történjen vele semmi baj (nem dolgozik veszélyes helyen...). Eléggé szétcsúsznak a napjaim. Lehet, hogy sok a "szabadidőm" (Senki ne irigykedjen!), de ebben a helyzetben nem biztos, hogy ez olyan jó. Ha csinálni kell valamit, az nem megy, ha nem kell, az nem megy.
...és eközben lelkiismeretfurdalásom van, hogy az értékes idővel ezt teszem...
