Ma (közvetetten) újból szembesülnöm kellett azzal, hogy mennyire nem (vagy csak alig, felszínesen) érinti meg az az embereket, hogy valaki elveszíti a Kisbabáját. Miért van ez? Ráadásul sokszorosan rosszul érint, ha családtagról van szó. Vagy ha olyanról, akihez közelebb állhat ez a téma, mint az átlaghoz... Vagy ha lenne aggódnivalója a gyermekvállalás terén. De főleg, ha ez mind együtt van... Miért?
Ma újra, különösen hangsúlyosan tudatosult bennem az is, hogy mennyire szeretem A.-t, és hogy mennyire hálás vagyok érte. Felfoghatatlan, hogy létezik ilyen gyönyörű emberi kapcsolat, mint a házasság. Ez egy akkora csoda! Néha még most is nehezen hiszem el, hogy nekem is részem lehet ebben.
Az eszem itt befejezné ezt a témát, de a szívem azt mondja, hogy írjam le azt is, hogy mennyire szeretnék Kisbabát, hogy a világ legnagyobb csodájában is részem lehessen. Szeretném, hogy Isten a szerelmünket gyermekekkel is megáldja!
Köszönöm A.-t!
