Kórház - Betegfelvétel, bejelentkezés, 1 nap.

7-re kellett menni. Sokan álltak a sorban a betegfelvételnél, de viszonylag hamar bejutottunk. Első sokk itt ért. "Szerencsére" akkor olyan rosszul voltam, hogy fel sem fogtam, hogy mit mondtak, de utólag azért rossz volt. Most is az.
Vittem a beutalómat, amin rajta volt (latinul), hogy TERHESSÉGI VÉSZES HÁNYÁS miatt kéri Dr. Fé az osztályra a felvételemet. Alig álltam a lábamon, még beszélni is alig tudtam. A nő, aki írt a dolgokat, a kezébe vett egy listát, amin kisműtétes előjegyzések voltak, és közölte, hogy nem vagyok rajta. (Há' még jó, hogy nem...) Mondtam, hogy én hányás miatt vagyok itt. "Ja, tényleg, már látom." (Köszi...) egyébként kedves volt a nő, elnézést kért, jobbulást és kitartást kívánt.
(Bevallom,már ennyi bőven elég volt a kórházból...)


Felmentünk az osztályra. Ott is egy újabb sor vár, be kellett egy irodában jelentkezni, utána lehetett tovább menni. Az iroda után a nővérek is felvették az adatokat. Nem mondom, hogy bunkók voltak, de enyhén futószalagos volt a stílusuk. Látták a papíromon, hogy hányás miatt vagyok ott, szerintem látták is rajtam, hogy elég gázul érzem magam, mondták, hogy menjek be abba a szobába, pakoljak le, majd utána felveszik az adataimat.
Két lány volt bent. Az egyik (N.) a 9. héten járt, a másik (I.)meg kb. a 34-en.(???)
N. aznap mehetett haza, szombaton begörcsölt, kiderült, hogy van egy ciszta a petefészkében, nem csináltak vele semmit, csak figyelgették (vagy azt sem...) pár napig.
I. egy hülye felelőtlen ...... volt. Láncdohányos, lánckávézós, lánckólázós stb. volt, nem fejlődödtt megfelelő ütemben a babája, ezért vitaminos infúziókat kapott, hogy segítsenek. De minek... Infúzióval a karjával ment ki cigizni... és még mennyi mindent írhatnék róla...
Felhúzták az ágyamat, felvették az adataimat, majd jöttek az infúzióval. Féltem tőle, bevallom. (Már nem félnék.)
Egy kedvesebb nővérke jött próbálkozni, de elsőre nem talált vénát, és próbált jobb kledvre deríteni: "A vénáit hol hagyta? Magával hozhatta volna őket." Én nem éreztem annyira viccesnek a helyzetet, de azért aranyos volt. Jött az erősítés, egy másik nővérke (A.-val Cigizősnek hívtuk, mindegyiket elneveztük vhogy, az eredeti neveiket ekkor még nem tudtuk), akinek sikerült belémdöfnie a tűt és a csövet. nem mondom, hogy nem fájt, de abszolút kibírható volt. Csak én addigra már nagyon készen voltam.
A déléőtt folyamán bejött Dr. Gé, hogy mikor vizsgáltak utoljára, mondtam, hogy kb. 2 hete. Mondta, hogy megnézne. Nem örültem neki, mert nem éreztem biztonságban magamt a kezei között, de mindegy. Fájt. Többektől hallottam később ugyanezt. Mindegy. Méhszáj zárt, ez a lényeg. Ebédre borzasztó kaját kaptam, bár annyira nem kívántam, mindfegy lett volna, de akkor is... Az ételszállító doboz is undorító volt, hát még a diétás kajám. Üres leves (=leveskocka+SÓ+víz) és krumplipüré (porból, kartonpapírszag íze volt). Valahogy eltelt a nap, közben N. (sajnos) hazament, maradtam kettesben I.-vel. A. este bejött hozzám. Annyira vártam. Már nem nagyon emlékszem, de talán M. (Anyukám) is aznap jött be hozzám.
A hányingerem szerencsére megszűnt, viszont nagyon éhes voltam. Ez csak azért volt baj, mert nem ehettem, hogy ne hányjak.
Az éjszaka szörnyű volt. I. horkolt, az ágy kényelmetlen, és kb. 30°C volt.