"Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradtság, mert az elsők elmúltak." Jelenések 21,3-4
2011. június 12., vasárnap
Kr. telefonja
Már korábban írtam Kr.-ről. Ő volt az, akinek még nem akartam elmondani a Babánkat bizonyos okok miatt. Amíg kórházban voltam (legutóbb), többször is hívott. Nem tudtam felvenni, de nem is akartam, amíg kórházban vagyok, hogy ne kelljen elmondani, hogy mi van velünk. Megírtam neki, hogy pár nap múlva felhívom. Így is volt. Az uh-ról hazafelé felhívtam. És mit mondott? Azt, hogy babájuk lesz, most van a 12. héten. Együtt örültünk, mondta, hogy hányingere van stb. ("Köszönöm, Istenem!" -gondoltam.) Megvártam, hogy befejezze, és mondtam, hogy találja ki, hogy honnan jövök. A 12. heti uh-ról. Szerintem nem hitt a füléneki, de mindketten nagyon örültünk! 8 nap volt köztünk a mi javunkra. Kb. egy órán át beszéltünk, elmondtam mindent, hogy miken vagyunk túl. A következő napokban is beszéltünk párszor, meg sms-eztünk. Úgy örültem, hogy nekik is sikerült, és hogy "megérte" tapintatosnak lenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése