Kórház - 2. nap

Napi program: infúzió + leküldtek uh-ra. Ehhez át kellett menni az SZTK épületébe (a pincén keresztül). Minimum 5-6 perc séta oda, majd kb. 10 perc várakozás, majd 5-6 perc séta vissza. Oké, kibírom, de később, amikor szigorú fekvésre voltam ítélve, nagyon nem örültem ennek...
A délelőtt folyán egy számomra nagyon ijesztő dolog történt. Elkezdtem barnázni (barna vérzés). Rögtön szóltam a nővérkének, megnézte, azt mondta, ne ijedjek meg, az lenne a nagyon rossz, ha véreznék és görcsölnék. Feküdjek, és csak WC-re keljek fel.
Nem sokkal később jött, hogy mehetek uh-ra. A másik épületbe...
Szerencsére minden rendben volt. Drága Kisbabánk szívműködése rendben, méretei tökéletesek. Rákérdeztem az orvosnál, hogy mi ez a barnázás, mondta, hogy a sárgatesthormonom lehet alacsony, majd kapok gyógyszert, és az segít. Azt mondta, ez sokaknál előfordul. nem mondom, hogy 100%-osan megnyugodtam, de egy picit azért mégis.
Visszamentem, feküdtem, aludtam (ha már éjjel nem sikerült, és jobb dolgom úgysem volt). Közben megérkezett az egyik húgom (Ka.). Nem mondom, hogy nem örültem neki, mert aranyos, hogy meg akart látogatni, de én olyan vagyok, hogy a bánataimmal és a félelmeimmel "szeretek" inkább egyedül lenni. Nem volt elég az eddigi aggodalmam... kimentem WC-re, és már nem barna volt az a vérzés, hanem sokkal pirosabb. Alig vártam, hogy elmenjen a Ka., hogy szólhassak a nővérkének (előtte nem akartam, /.../). Pár perc után elment. Szegény, azt hitte, hogy neki szólt a bunkóságom, pedig nem is. És az nem is bunkóság volt. Csak NAGYON aggódtam. Megmutattam magam a nővérkének, mondta, hogy feküdjek. Este a vizitnél az orvos azt mondta, ez semmi, kaptam Duphaston-t, ettől majd jobb lesz. Aztán a pirosas ismét barnás lett. Közben A. is megérkezett. Olyan jó volt, hogy mellettem volt. Nagyon vártam.
(Éjjel megint nem nagyon tudtam aludni, de most már I. horkolásán, a melegen és a kényelmetlen ágyon kívül más oka is volt: az aggodalom...) 


Uh. (Dr. Fe):
CRL: 34 mm, szívműködés rendben