Hányás, majd kórház

Egyre sűrűbben volt hányingerem. De ennek csak örülnie szabad egy kismamának, mert működnek a hormonok. Csak a reggeli rosszullétek 0-24 órásra nőtték ki magukat. és nemcsak hányingervolt, hányás is. Addig fajult a dolog, hogy se enni, inni nem tudtam, mert oylan rosszul voltam. Az éjszakai alvás is enyhén szólva szakaszos volt. Már mindent kipróbáltam, B6 vitamin, ropi, sós perc felkelés előtt, citromos víz stb., de semmi nem segített. Az evéssel (sajnos/szerencsére) sose volt gondom, de most mindentől undorodtam. Éreztem, hogy ez nem teljesen oké, ezért elmentem orvoshoz. megint Dr. Fé-hez. Azt tanácsolta, hogy feküdjek be a kórházba infúzióra, hogy nehogy kiszáradjak, úgyanis már elindultam azon az úton. Kérdezte, hogy mikor szeretnék jönni, ma/holnap. Ez 2010. október 26-án (kedd) történt. Mondtam, hogy inkább holnap. (Semmi kórházas cuccom nem votl, azt se tudtam, mit kell vinni... Még sos voltam kórházban.) (Dr. Fé egyébként nagyon készséges volt.)
Dr. Fé mondta, hogy azért szükséges ez, mert vetélést idézhet elő a kiszáradás és a gyengeség. Ekkor azért megijedtem, de tudtam, hogy nem történhet ilyen velünk. vettem köntöst meg néhány szükséges dolgot, összepakoltam, és este lett. Atán éjjel, és már nagyon vártam a másnap reggelt, hogy mehessünk, mert már alig éltem, annyira hányingerem volt. (Persze mehettünk volna éjjel is...)
Éjjel többször felkeltem (többet voltam fent, mint amennyit aludtam), már nem ettem, csak néha ittam, de azt is kihánytam, aztán már azt is kihánytam, amit meg se ittam ette, majd semmit nem hánytam, csak "úgy csináltam"...
Végre reggel lett.