"Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradtság, mert az elsők elmúltak." Jelenések 21,3-4
2011. június 4., szombat
A csoda kezdete
(Tabu vagy nem tabu, leírom.)
(Az apró részleteket kihagyom.)
Utolsó menstruáció: 2010. augusztus 22.
Természetesen nem védekeztünk (csak a naptár+ovilációs teszt kombinációt fogadjuk el arra a célra, bár lehet, hogy keveset tudunk a témáról, de keresztény szemmel határozottan kizárunk bizonyos "lehetőségeket"). Szeptember 22-23-án kellett volna megjönnie. Vártunk, vártunk, de semmi. Mielőtt megjött, mindig érzékenyek voltak a melleim. Ez most is így volt. Na, meg előfordult, hogy néha késett pár napot, ráadásul az a "mindjárt megjön" érzésem volt. Az én fejemben meg se fordult, hogy oka van annak, méghozzá nem is akármilyen, hogy késik. Az elmúlt időszakban iszonyú álmos voltam napközben. Ezt minden további nélkül betudtam annak, hogy szeptember eleje óta minden nap 3/4 5-kor keltem, hogy beérjek a munkahelyemre, ami mellesleg nem a szomszédban van, ráadásul idén sokkal nagyobb és több feladatot bíztak rám, mint tavaly.
(Egyszer a tanáriban panaszkodtam, hogy nagyon álmos vagyok, mindjárt elalszom. Erre az egyik visszataszítóan nagyszájú kolléganő lepattan mellém, és felteszi a következő kérdést: "Nem vagy te terhes?". Mondtam, hogy nem. Szép csendben ültem tovább, mégcsak el se gondolkoztam a témán, hogy mi van, ha mégis úgy van. Visszatartottam (természetesen...), amit gondoltam. Mert mi van, ha terhes vagyok??? Hogy lehet valaki ennyire tapintatlan és bunkó? Semmi köze hozzá, ha így is van. és ha rá akar kérdezni, azt miért így csinálja? Miért ordít? Miért ilyen közönséges??? Miért, miért, miért....)
Amikor már 1 hetes késénél tartottunk, A.-val feltettük a kérdést, hogy mi van, ha... Nem hittük mi azt, hogy pont nekünk ilyen hamar sikerülne... pedig de.
A. kérlelni kezdett, hogy vegyünk egy tesztet. Én nem akartam, mondtam, hogy várjunk még pár napot, mert nagyon úgy érzem, hogy meg fog jönni. Vártunk is, majd újra felhozta. Mondtam, hogy ha vesz tesztet, megcsinálom, de én nem szeretnék venni. Elültette a bogarat a fülemben...
Egy keddi nap volt, amikor - mindenféle tervezgetés nélkül - a munkából hazafelé leszálltam a villamosról a Mester utcánál, és benetem a Rossmann-ba. És vettem egy 2 db-os terhességi tesztet. Furcsa volt, nagyon új volt a helyzet, hogy én ilyet veszek.
Kimentem, és A. munkahelye felé vettem az irányt. Közben persze nem bírtam ki, hogy ne kezdjem a papírkáját olvasgatni. Amikor odaártem A.-hoz, elmondtam, hogy mit vettem. megbeszéltük, hogy holnap reggel megcsinálom. Még mindig nem hittem én semmit, de titkon reménykedtem, nem is kicsit. Addigra már eljátszottam a gondolattal, hogy mi van, ha...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése