Egy pillanatra vissza a jelenbe

Előbb kaptam egy sms-t Kr. férjétől, L.-tól, hogy megszületett a kisfiuk. Ez mind szép és jó. Én május 29-re voltam kiírva...
Egy Kr.-vel folytatott levelezésemben megkértem őket, hogy ne írjanak ebben a témában SEMMIT. Mivel Kr.-ben nem volt annyi, hogy erre magától rájöjjön, kénytelen voltam leírni. De úgy látszik, nem voltak képesek ezt felfogni. Olyan hihetetlenül önző és bunkó megnyilvánulása volt felém, hogy nem hittem a szememnek, amikor először olvastam a levelét. Önző és tapintatlan. Nagyon. De erről majd később részletesen, ahogy azt már korábban is írtam.
Nagyon hangsúlyosan mondom, nekem nem az a gondom, hogy másnak van gyereke, hanem az, hogy nekünk nincs, mert meghalt... A két dolgot nagyon nem szabad összekeverni... (Na, és az is a gondom, hogy Kr. írta azt a levelet...)