A kezdetekről

én: Zs. (1986)
férjem: A. (1984)

2006 januárjában találkoztunk egymással először.
Kapcsolatunk 2006 okróberében kezdődött.
2009. január 31-én eljegyeztük egymást.
2010. július 31-én összeházasodtunk. (Azok kedvéért írom, akik nem ismernek minket, szűzen házasodtunk össze. Elmondhatatlan öröm, hogy így történt.)

A közös imánk, ami évek óta segít(ett) minket (A. fogalmazta meg ilyen szépen):

 "Tarts meg minket (Zs.-val/A-val) békességben, szeretetben, egészségben és tisztaságban. Add, hogy összeházasodjunk, és házasságunkból sok gyerek szülessen, akik egészségesek, és az Isten országát szolgálják. Add, hogy jó és biztonságos otthonunk legyen V.-on. Hálát adunk azért, ami ebből már megvalósult."


Mindig is úgy gondoltuk, hogy amint összeházuasodunk, szeretnénk kisbabát. Sok történetet hallani, hogy sokan milyen sokat várnak erre a csodára, mennyi nehézség adódhat etéren. Sokat beszélgettünk arról, hogy mi hogyan fogadnánk az esetleges nehézségeket. Talán kimondhatom, hogy eljutottunk oda, hogy képesek voltunk lemondani legnagyobb álmunkról. (Ez persze nem azt jelenti, hogy nem akartunk gyereket. Sőt...) Egyikünk sem tudott olyan dologról, ami akadálya lehetne a babáink megszületésének. Úgy voltunk vele, hogy nem görcsölünk, ha hamar lesz, akkor nagyon boldoguk leszünk (hamar szerettünk volna), ha várni kell rá, akkor várunk, nem esünk rögtön kétségbe.
Bennem egyszerre veolt jelen a félelem, hogy mi van, ha sose lehet gyerekem, és a remény, hogy biztosan lesz, legalábbis nagyon remélem...

És megtörtént a csoda...