Végleg haza - 2010. 12. 13. (hétfő)

Reggel megint nagyon rosszul voltam. Miután az esti viziten végre komolyan vették a jelzéseimet, reggel kértek egy sürgős labort. Dr. Bé mondta, hogy ha meglesz az eredményem, attól függően akár haza is mehetek. Látták rajtam, hogy a kórházból már nagyon elegem volt. De kinek ne lett volna elege a 32. napon úgy, hogy a Kisbabáját is elveszítette?!
Kiderült, hogy rengeteg vért veszítettem. Még valaki azt is megkérdezte, hogy miért nem kaptam vért... Honnan tudjam? Ezt inkább én kérdezhettem volna... A. közben elment dolgozni, mert hát oda is illett benéznie. Abban maradtunk, hogy ha valami van, telefonáljak, és jön. Hívtam is, hogy jöhet értem. Dr. Bé-vel megbeszéltük a teendőket, felírta a szükséges gyógyszereket, és elindultunk haza.
Oké, utáltam már a kórházat, de egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy jobb lesz itthon... Megkértem A.-t, hogy mire hazamehetek, pakolja el azt a kevés dolgot is, ami a Kisbabáról szól.
Hazafelé többször meg kellett állnom. Sírás a liftnél, sírás a kórház alőtt, sírás itthon, az előszobában, stb...
A. elment kiváltani a gyógyszereket, kicsit kipakoltunk, és lefeküdtem. A., ahogy eddig is, vigyázott rám.
Nem volt egyszerű itthon sem. MINDEN a Kisbabára emlékeztetett. Szinte el se hittem, hogy ő már nincs velem.