Hematóma

2010. december 6. (hétfő) 15+1

Közben megkezdtem a 16. hetet!
Megérkezett Dr. Bé. Végre. Vártam, hogy ő majd mond valamit. Még a vizit előtt elkaptam a folyosón, és elmondtam, hogy mi van. Azt mondta, szerinte nem hematóma, de majd megnézi. Délelőtt megint leküldtek uh-ra. Dr. Gyu volt ott. Örültem neki, meg jobban bíztam benen, mint az előzőekben...
BPD: 35.3
Szívműködés: rendben
Placenta: mellső falon
És elhangzott a következő mondat is: HEMATÓMA NEM LÁTHATÓ.
Amikor ezt kimondta, már törölte is le a hasamról azt a zselét. Én meg közben megkérdeztem, hogy akkor most mi van??? Először azt mondták, hogy van hematómám, aztán pár napra rá azt, hogy nincs, a  vérzés is megszűnt, és most se láttak semmit. Akkor mitől véreztem? Megint elkezdett nézni, majd megszólalt: "Itt egy nagy hematóma. 30x60 mm." Ideges és mérges lettem. Mert addigra Dr. Ju felviágosított, hogy ez mit okozhat. A félelem mellett dühöt éreztem, hogy ha ez ilyen nagy, akkor miért nem vették eddig észre??? Kérdeztem, hogy most mi lesz? Mondta, hogy nem kell félnem, mert szervülésben (felszívódó) van a vérömleny, és a Babám is elég nagy már. Csak annyi, hogy az AFP-m majd egy kicsit magasabb lehet, de nem fejlődési rendellenesség miatt, úgyhogy attól se kell megijednem.
Azt azért nem mondom, hogy megnyugodtam, de jó volt hallani, hogy nem annyira nagy a baj, mint lehetne. Kérdeztem, hogy ez mennyire veszélyes. Mondta, hogy alapból nagyon, de mivel ez már szervülésben van, így már szinte nem is. Főleg akkor volt veszélyes, amikor kialakult, de az már nem most volt. AKKOR MIKOR??? Miért nem vették eddig észre. Mert nem az elmúlt 4-5 napban alakult ki, mert már nem is véreztem, meg feküdtem is, semmit nem csináltam, ráadásul nem néhány nap kell ahhoz, hogy egy hematóma ekkorává váljon, és még el is kezdjen felszívódni...
Visszamentem az osztályra, nem mondtam semmit, csak beadtam a papíromat.
Lefeküdtem, és azon gondolkoztam, hogy miért így történnek a dolgok, ahogy történnek. Hogy lehet, hogy egy ekkora hematómát nem vesznek észre korábban... Vajon felületesek az orvosok? Nekik ez csak egy folt a monitoron. De nekünk a Kisbabánk. Egy ÉLET!
Haragudtam rájuk, és elegem volt az egész kórházból.

Utólag azt gondolom, hogy ez a hematóma kb. az első vérzésnél, a 12. héten alakult ki. Akkor nagyon véreztem. De semmit nem láttak. Hetek kellenek ahhoz, hogy ekkorára nőhessen... Hibáztatom az orvosokat, hogy nem vették észre akkor. Rengetegszer gondolkozom azon, hogy mi lett volna, ha akkor (időben?) észreveszik... Talán mi is a karunkban tarthatnánk már a Babánkat... Helyette egészen mást kaptunk...

Nem sokkal később bejött az osztályvezető ápolónő (vagy kicsoda) egy másik nővel. Pszichológusszerű valaki volt, aki perinatális valami. Egy beszélgetésre hívott. Mivel nem volt jobb dolgom, elmentem vele. Semleges volt az egész, különösebben mély nyomot nem hagyott bennem. De kedves volt, később is érdeklődött felőlem. Közben odajött hozzánk Dr. Bé, hogy mi volt. Mondtam, hogy van egy nagy hematómám. "Mekkora?" 30x60 mm. Elszörnyedt. Mondta, hogy ez nagyon komoly. Ha ez elindul, akkor itt mészárszék lesz, és nincs megállás, vetélés. Arra ne számítsak, hogy karácsonykor otthon leszek stb. Kit érdekel a karácsony... Csak az érdekelt, hogy a Kisbabánkkal minden rendben legyen. 9 hónapig feküdtem volna mozdulatlanul, ha ezzel megmenthettem volna Őt... Ez volt az a pont, amikor tényleg összetörtem. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy a mi Babánk a világon a legügyesebb, aki ilyen pici korában ennyi nehézségen ment már át, mégis aggódtam, és egyedül érzetem magam. Oda szerettem volna bújni A.-hoz. Mondtam, hogy volt még egy furcsa szó a papíron, de nem tudtam megjegyezni, inkább nézze meg. Hamarosan jött oda, hogy az a szó azt jelenti, hogy felszívódóban van, és ez nagyon jót jelent, ráadásul már betöltöttem a 15. hetet, elég nagy a Babánk. Pihennem kell, és fel fog szívódni a hematóma. Bocsánatot kért, amiért úgy megijesztett. Igen, van egy furcsa stílusa Dr. Bé-nek, de nem érdekelt. Azt mondta, ha minden rendben lesz, a következő hétfőn hazamehetek. 
Még mindig nem voltam annyira nyugodt, de valamivel jobb volt. Olyan intenzíven imádkoztam, mint ezelőtt a nehéz időszak előtt sose. És annyira hálás voltam. Olyan ügyes volt a Babánk!

Szobatársak jöttek, mentek. Volt, aki nagyon cukros volt, másnak a babája mérteivel volt gond, a fejmárete két héttel kisebb volt, mint a többi, a harmadiknak sokkal kisebb volt a babája, mint kellett volna lennie. Azóta mindhármuknak megszületett az egészséges kisbabája... Nekünk nem. MIÉRT?