Sorstársak

Az itthonlétem alatti internetes kutatásaim során megismerkedtem néhány sorstárssal, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot, már személyesen is találkoztunk párszor. Hasonló dolgokon mentünk keresztül mind a négyen, így bele tudjuk képzelni magunkat egymás helyzetébe. Ha kellett, vigasztaltuk egymást,  kérdeztünk egymástól, meg tudtuk osztani egymással az aggodalmainkat, tudtunk segíteni egymásnak.
Nem igaz, hogy nem hiányzik az a sok ember, akikkel korábban kapcsolatban voltam. De annyi tapintatlanságot tapasztaltam tőlük, hogy most határozottan jobb nélkülük. A másik ok, amiért nem hiányoznak annyira, az az, hogy túl sokan tudnak a mi Nagy Szomorúságunkról. És persze nem tőlünk... De erről majd később.
A megbocsátás terén sajnos még komoly hiányosságaim vannak...