Magyarázatok és vigasztalás-próbálkozások

Hogy miért utálom ezeket? Mert az embereknek fogalmuk sincs, hogy miken megy át ilyenkor az érintett. És nem feltétlenül azért, mert ők nem élték ezt át. Azért is, mert nem elég tapintatosak. De a tapintatról majd később...

Amiket utálok hallani: (főleg egy nappal a Kisbabánk elvesztése után)

• biztos beteg lett volna
• jobb lett volna egy fogyatékos/nyomorék babát megszülni?
• olyan fiatalok vagytok még
• velem is volt ilyen, csak kisebb volt a baba. Azóta van x egészséges gyerekem.
• az ismerősömmel is történt ilyen, és azóta több egészséges gyerek van
• minden rendben lesz

Szerintem nem kell ahhoz különleges adottságokkal rendelkezni, hogy valaki átgondolja azt, amit mond, mielőtt megszólal. Egy nőnek/ANYÁNAK ilyen esetben nem ezekre a szavakra van szüksége. Mert nyilván ő is hallott már korábban sikersztorikat, de még nem abban a fázisban jár, hogy ezekből erőt merítsen. Először szembesülni kell a történtekkel. 
Aztán megpróbálni a lehetetlent: elfogadni...
Szerintem, ha valaki nem ismeri eléggé a másikat, akkor legyen a magyarázatok terén a legtapintatosabb. Ahányszor meghallottam egy újabbat, annyiszor haltam meg újra, és éltem át újra a fájdalmakat. Mindenesetre az azért jól esik, ha tudom, gondolnak rám. De maradjon meg a "kommunikáció" a gondolat és az együttérzés szintjén...