A pozitív teszt

Végre reggel lett. A szokásos módon 3/4 5-kor keltem, A. még aludt. Izgatott voltam. Nem ébresztettem fel A.-t, mert úgy éreztem, nincs miért, csak aludjon tovább nyugodtan. Furcsa volt, hogy nem volt bennem túl erős félelem, hogy mi van, ha negatív lesz az erdemény. Nem lehetünk mi ilyen "szerencsések", hogy ilyen hamar babánk legyen... (Ha a történtek után negatív lenne a teszt, biztos, hogy nagyon elkeserednék... De mikor leszek én kész újra egy ilyenre? Sajnos most túl erősen van bennem az, hogy mi van, ha sose lesz babánk...)
Az volt a teszt papírjára írva, hogy az eredmény 3 perc múlva lesz látható. Hát, én ahogy bemártottam a tesztcsíkot, szinte rögtön olyan kétcsíkos lett, hogy az csak na! Pár másodperc telt csak el. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, úgy vert. Az első érzés, ami beugrott: Anya vagyok! A.-t rögtön felkeltettem, és az orra  alá dugtam a pisis tesztet, hogy KÉTCSÍKOS! Még félálomban volt, azt se tudta, mi van, ráadásul neki ez nem mondott sokat, hogy 2 csík látszik rajta, nem tudta mit jelent ez, bár gondolta, mert nagyon boldog voltam. Mondtam, hogy azt jelenti, hogy KISBABÁNK LESZ!!! megöleltük egymást, sírtunk, és Apának, Anyának szólítottuk egymást. Leírhatatlan boldogság. Főleg olyanoknak, akik valahol nagyon mélyen úgy érzik, sose lehetnek igazán boldogok. Lehet mondani, hogy örülöjünk egymásnak. Örülünk is. Ez is leírhatatlan boldogság. Csak ez úgy van, hogy ha összeházasodik két ember, akkor azok tuti, hogy szeretnének gyereket. (Legalábbis ezt tartjuk egészségesnek.) És a vágyunk szerintem nem telhetetlenség.
Alig mertük elhinni. Annyira boldogok voltunk. Többször megnéztem még a tesztet. Ott virított rajta a két csík. (És azóta is ott víritanak...)
Elindultam a munkába. Semmi nem érdekelt, csak erre tudtam gondolni, hogy kettőből három, és mégis egy. Felfoghatatlan csoda. Hogy Isten felemelt minket, és valahol részesei lehetünk a teremtésnek. A nap folyamán A. több sms-t is írt, pl. hogy üljek, amennyit csak tudok, ne siessek, és hogy szerinte kislány lesz. (A legutóbbi, a megérzés aztán többször is változott. Most inkább úgy érezzük, hogy a Kisbaba kisfiú /volt/.) Annyira boldogok voltunk!
A neveket már évekkel ezelőtt kiatláltuk. Benedek és Borbála.
(A teszteket még most is őrzöm. Szomorú, de mégis olyan szép náha megnézni.)