"Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradtság, mert az elsők elmúltak." Jelenések 21,3-4
2011. június 13., hétfő
A műtét utáni 2. nap 2010. 12. 12. (vasárnap)
A. már reggel bejött. Csinált nekem szendvicset, hogy egyek valamit. Még a plüss nyuszit is behozta...
Lement a misére a kórház könyvtárába. Mire feljött, nagyon rosszul voltam. Ki akartam menni WC-re, de először még az ágy szélénél elszédültem. Nagyon megijedtem. Aztán megpróbáltam szólni a nővérkének, hogy rosszul vagyok.
(Az éjjel érkezett, kicsit zűrös szobatársamnál épp látogatók voltak. Annyira zavart.)
(Előző este is jeleztem a Cigizősnek, adott egy szem B6 vitamint. Szerintem azt hitte, hülye vagyok...)
Nagyon hányingerem volt, és nagyon szédültem. Kint ültem, amikor jött A. Először elment mellettem, kanyarodott a be a szobába, észre sem vett. Amikor megszólítottam, nagyon megijedt. A nővérke adott egy vesetálat. Hánytam egy kicsit. Szégyelltem magam. WC-re indultam volna, mert véreztem... Csak nem bírtam menni. Két oldalról támogattak. A nővérke tolókocsit akart hozni. A. bejött velem, borogattuk a nyakamat, jobb lett.
Annyira hiányzott a Kisbabánk...
Dr. Bé aznap is benézett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése